Ljubljana - szerelem első látásra

Csak egy munka miatt mentem, és nem is nagyon készültem, kb úgy voltam vele, hogy elmegyek, okoskodom, hazajövök, kész pasz.
Nade...

Előszöris tök jó autópályák vannak, nem kamufuratokkal,  hanem valódi hegyekkel, viaduktokkal, és jó minőségű utakkal, hosszú, biztonságos alagutakkal.

Kellemes 4 óra autókázás után már ott is voltam, és az első, ami már messziről látszott, az a vár. Irtó cuki, a kis négyszögeltes bástyájával, rajta a ljubljanai zászló, olyan, mint egy játékvár:)

Ljubljanski Grad

Aztán elfoglaltam a szobám a Hotel Slon-ban (ami elefántot jelent), megdajkáltam az ágyamra bekészített plüss elefántot (ellenálltam a csábításnak, hogy 10 €-ért magammal hozzam, mert irtó aranyos volt, de lássuk be, kinőttem a plüssjáték korból:) (Lehet abból kinőni??) (Nagyon jó kis hely, ajánlom, a reggeli is finom, és még párnamenü is van, hogy mindenki kiválaszthassa a neki tetsző keménységet:))

A hotel a sziti közepén van (a parkolás egyébként -mint olyan- lehetetlen, az egész belső rész sétáló zóna, a hotel előtt 2 percre lehet megállni, utána már viszi is el a parking boy a kocsimat vmi városszéli parkolóba. Előnye viszont, hogy a kapuban indul a belváros, ami elképesztően hangulatos, a Ljubljanica folyó két partján, amin számos híd ível át.

Tromostovje

A rakpartokon kávézók, kiülős helyek, tök normális árakkal, angolul helyesen és választékosan beszélő személyzettel, angol, német étlappal... A város meg bájos, békebeli, emberléptékű (270 000 lakója van, de a város szélén vannak lakótelepek is rendesen...)

Szerelmes lettem a szlovén tájba, az emberekbe, Ljubljanába, a még meg sem ismert vidéki tájakba, tavakba, folyókba, és mindez csak pár órányira Budapesttől. (Azóta is konstans nyúzom B-t, hogy ide is menjünk már el nyugiban..:)